Az emberi élettartam a gazdaságilag fejlett országokban az utolsó száz évben jelentősen megnőtt, mintegy 40 évről 80 évre emelkedett. Ebben sok tényező játszott szerepet, de különösen az orvostudomány és a gyógyszerkutatás fejlődése, melyeket messzemenően kiegészített a szociális jólét és a szociális gondozás elterjedése. Az öregedésért elsősorban az egész szervezet alkotóinak kopása felelős, melyet endogén oxidációs folyamatok (szabad gyökök) váltanak ki, ezek ugyanis kárt tesznek a szervezet bármely sejtjében. A szervezet védekező- és irányítórendszereiben (immunrendszer, neuroendokrin rendszer) történő károsodás az egész szervezetre kihat, és annak leépülését (öregedés) és funkcióképtelenségét (halál) okozza. A szervezetnek vannak beépített védekezőmechanizmusai (például antioxidáns enzimek), de ezek működése kémiailag mesterségesen szennyezett korunkban nem elégséges, így külső támogatásra szorulunk. Ezt a támogatást biztosítják az antioxidánsok (mint A-, C-, E-vitaminok, rezveratrol) és a gyógyszerek (mint rapamicin, rapalógok, szelegilin, metformin stb.), melyek fontos szerepet játszanak az élettartam és az egészséges élettartam (jólléttartam) növelésében. Fontosnak látszik a kezelések korai megkezdése és a kombinációk alkalmazása. A cikk bemutatja a napjainkban használatos élettartam-növelőket, és tárgyalja hatásmechanizmusukat, valamint rámutat a fejlesztés útjaira a jövő érdekében. Kulcsszavak: élettartam-növelők, antioxidánsok, vitaminok, táplálékkiegészítők, immunrendszer