A keresztkötött fibrindegradációs termékek (D-dimer) alapvetően kétféle módon képződnek: egyrészt a véralvadási, másrészt a fibrinolitikus kaszkád során. Az első esetben a plazmin a szolubilis keresztkötött fibrint, míg a második esetben a nem szolubilis keresztkötött fibrint hasítja. Rosszindulatú daganatos páciensek esetében számos tényező befolyásolja a D-dimer-meghatározás klinikai értékelését. Először is a D-dimer-szint emelkedett lehet rosszindulatú daganatos páciensekben trombózis nélkül is, mely a daganatsejtek által termelt prokoaguláns faktorokkal magyarázható. Másodszor egyetlen, vénás tromboembólia diagnosztizálására használt algoritmust sem validáltak rosszindulatú daganatos betegekben. Továbbá, a rosszindulatú daganatos páciensekben a D-dimer-vizsgálat trombózis vagy tromboembólia fennállására vonatkozó negatív prediktív értéke alacsonyabb, mint azoknál, akik nem szenvednek rosszindulatú daganatban. A rosszindulatú daganatos betegek azon eseteiben, ahol vénás tromboembólia nem igazolható, az emelkedett D-dimer-szint rövidebb túléléssel korrelál. Az irodalmi adatok alapján a szerzők összefoglalják a rosszindulatú daganatos betegeknél mért kiindulási D-dimer-szint és a prognózis közötti összefüggést bemutató fontosabb vizsgálatokat. Kulcsszavak: D-dimer, rosszindulatú daganat, prognózis