A nagy és igen nagy kardiovaszkuláris kockázatú 2-es típusú diabéteszes betegeknél az SGLT2-gátló kezelés (gliflozinok) mellett jelentős kardiovaszkuláris, illetve renoprotektív hatást észleltek. A dapagliflozin, canagliflozin, empagliflozin terápiában részesülő betegek között a szívelégtelenség és a szíveredetű halálozás szignifikáns csökkenését írták le. Az SGLT2-gátlók kedvező kardiovaszkuláris hatásai az anyacsere-hatáson túl elsősorban ezen gyógyszerek vérnyomás-, testsúly-, húgysav-, oxidatív stressz-, gyulladáscsökkentő hatásaikkal magyarázhatók. Az SGLT2-gátló gyógyszerek renoprotektív hatásában is több tényező játszhat szerepet. A hemodinamikai hatás a tubulo-glomeruláris feedback-en keresztül valósul meg. A proximális tubulus sejtekbe az SGLT2-gátlás következtében csökken a glükóz felvétele, és glükóztranszport kiváltotta hypoxia és a hypoxia okozta inflammatorikus folyamatok (tubuloepitheliális hatás). Az átlagos kardiovaszkuláris kockázatú 2-es típusú diabéteszes betegeknél dapagliflozinnal folyamatban lévő vizsgálat eredménye nagyban hozzá fog járulni ahhoz, hogy ezek a kedvező kardiovaszkuláris, illetve renoprotektív hatások a mérsékeltebb kardiovaszkuláris kockázatú betegeknél is érvényesülnek-e. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, SGLT2-gátló, kardiovaszkuláris hatás, szívelégtelenség, renoprotekció Az AstraZeneca Kft. támogatásával.