Az osteosarcopenia a csontvázrendszert és a vázizomrendszert egyidejűleg érintő, főleg az idősödéssel összefüggő generalizált, progresszív patológiás elváltozás, melynek prevalenciája elöregedő társadalmunkban jelentősen megnövekedett. A tünetegyüttes jellegzetes klinikai jelek és tünetek nélkül jöhet létre, ezért gyakran mára szövődményeivel találkozunk. Jellemző következménye az egyensúlyvesztések és elesések egyre gyakrabban történő megjelenése és az ennek talaján létrejövő törések. Az időskori elesések és törések közel fele az osteosarcopenia során bekövetkezett elváltozásoknak köszönhető, melynek kezelése jelentős terhet jelent az egyén, a társadalom és az egészségügyi ellátórendszer számára egyaránt. A cikk célja felhívni a figyelmet a szindróma relevanciájára, a megelőzés fontosságára, továbbá ezáltal elősegíteni a tünetegyüttes minél korábbi felismerését. Szemléltetni szeretnénk az osteosarcopenia hátterében meghúzódó rizikófaktorokat és a szindróma patofiziológiáját. A cikk további célja ismertetni a tünetegyüttes gyakoriságát, valamint diagnosztikus kritériumait és lehetőségeit, beleértve a képalkotó módszereket és a gyógytornász által végezhető fontos funkcionális és fizikális állapotfelmérés elemeit. Ezen túl szeretnénk bemutatni azokat a nemzetközi szakirodalomban fellelhető fizioterápiás kezelési lehetőségeket, melyek alkalmazása indokolt és hatékony a szindróma kezelésében.  Kulcsszavak: osteosarcopenia, osteoporosis, sarcopenia, fizioterápia