A diabetes prevalenciája világszerte növekszik, a peptikus fekélyé csökken. Cukorbetegségben a fekélybetegség ritkább, mint az általános lakosságban. A cukorbetegséggel társult peptikus fekély patogenezisében az agresszív tényezők (HC1-szekréció, Helicobacter pylori, nemszteroid gyulladásgátlók) mellett elsősorban a csökkent védekezés játszik szerepet: ennek hátterében a nyálkahártya mikro-cirkulációjának zavara és a neuropathia áll: ezek következménye a hipoaciditás. Klinikailag a diabetesben kialakuló fekély gyakran néma. A cukorbetegség a felső tápcsatornai vérzés és perforáció független kockázati tényezője, és emeli a gyógyszerek (nemszteroid gyulladásgátlók, biszfoszfonátok, szelektív szerotonin-újrafelvételt gátlók) okozta fekélyek és vérzések kockázatát. A Helicobacter pylori eradikációs kezelés cukorbetegeknél az átlagosnál gyengébb eredményeket ér el. A fekélybetegség elektív sebészeti ellátását egyre ritkában végzik cukorbetegekben is. A sebészet szerepe változatlan a vérzés és perforáció ellátásában, ahol az anyagcsere-állapot perioperatív rendezése életfontosságú. A diabetesben a műtét utáni szövődmények gyakorisága és mortalitása az átlagosnál magasabb. A háziorvos/diabetológus feladata, hogy cukorbetegeknél is gondoljon a peptikus fekély lehetőségre, annak kivizsgálását kezdeményezze és kezelését a mindenkori irányelvek szerint elvégezze. Kulcsszavak: diabetes mellitus, gastrointestinalis vérzés, Helicobacter pylori, peptikus fekély, perforáció, protonpumpagátlók