Bevezetés: A veleszületett strukturális dongaláb a leggyakoribb veleszületett lábdeformitás. Eredményesnek mondható kezelése ellenére is az érintett oldalon a lábszár atrophiájával, a láb hosszkülönbségével, funkcionális elmaradásával és esetleges fájdalmával kell számolnunk. Számos nemzetközi kutatás foglalkozik a dongalábbal élők életminőségének vizsgálatával, ennek ellenére hazánkban még nem történt ilyen felmérés. A betegalapú értékelést használják a kezelés eredményességének megállapításához, illetve a hagyományos és a Ponseti-féle kezelési módszer összehasonlításához. Célkitűzés: A szerzők célja a dongaláb esetén nemzetközileg legismertebb speciális életminőség-kérdőív, a 10 tételből és két alskálából (elégedettség, funkció) álló "Clubfoot Disease-Specific Instrument" (a továbbiakban: "Dongaláb Specifikus Mérőeszköz") használatának engedélyeztetése, illetve szülői és gyermekváltozatának hazai adaptálása, majd a belső és külső validitás vizsgálata. Módszer: A kérdőíveket 75 fő (44 fiú, 28 lány) töltötte ki három korcsoporti megoszlásban (12 év alattiak, 12-17,99 év közöttiek és 18 év felettiek); átlagéletkor: 12,45 év (2-44 év). Mérőeszközök: a "Dongaláb Specifikus Mérőeszköz" magyar nyelvű (korcsoportnak megfelelő) változatai; az általános életminőség mérésére az EQ-5D-3L magyar nyelvű verziója. Eredmények: A "Dongaláb Specifikus Mérőeszköz" gyermek- és szülői változata megfelelő belső validitással rendelkezik (szülői: 0,872, gyermek: 0,923), illetve az egyes tételei és az EQ-5D-3L dimenziói között közepes és erős korrelációs értékek jellemzik az összefüggéseket a meglévő szignifikáns kapcsolatok mellett. Következtetés: A mérőeszköz hazai adaptálása sikeresnek mondható, amely hozzájárult a dongalábbal élő betegek életminőségének megismeréséhez, és lehetőséget nyújt a gyakorlatban a kezelés eredményességének megítélésére. Kulcsszavak: dongaláb, életminőség, betegségspecifikus adaptáció