A férfimeddőség előfordulása az elmúlt évtizedekben mind világviszonylatban, mint pedig hazánkban folyamatosan növekedett és egyre inkább a középpontba került. A meddőség a reproduktív korú férfiak millióit érinti. Az ismert organikus okokon túl feltételezhetően számos életviteli és környezeti tényező is hozzájárul ehhez. A meddőség biopszichoszociális elméleti modellje lehetőséget ad arra, hogy a nemzőképesség hiányát ne csak orvosi szempontból, fiziológiai problémaként értelmezzük, hanem pszichoszociális jelenségként is. A férfiak megküzdési stratégiái, információkeresési szokásai és a meddőséggel kapcsolatos ismeretei a nőkéhez hasonlóak ugyan, de a problémára adott válaszreakcióik több ponton is eltérnek. A férfimeddőség ellátásában kiemelt szerepet kell biztosítani az egészségügyi ellátók - ápolók, reproduktív orvoslás, mentálhigiénés szakemberek - által nyújtott betegvezetésnek és paramedikális tanácsadásnak mint támogató terápiának. A kezelés időszakában - az információk nyújtása mellett - az egyéni támogatás hozzájárul a keletkező hatások, tapasztalatok, ismeretek feldolgozásához, továbbá a stresszel való adaptív megküzdési stratégiák kialakításához, valamint a reproduktivitást befolyásoló egészségmagatartás-változók közvetlen vagy közvetett módosításához. Kulcsszavak: férfimeddőség, betegvezetés, paramedikális tanácsadás