A cukorbetegség és az epekövesség prevalenciája világszerte növekszik. A cukorbetegség 56%-kal növeli az epekő kockázatát. Az epekövek 30%-a genetikai eredetű és a teljesgenom-analízis több olyan eltérést írt le, amelyeknek szerepük van képződésükben. Közös patogenetikai tényező az obesitas és az inzulinrezisztencia: mindkettő megváltoztatja az epe összetételét, növelve annak litogén indexét és csökkenti az epehólyag motilitását. Az epekő diagnózisában az első választandó módszer az ultrahang, mellette a 3D, kontrasztanyagos és funkcionális ultrahang és a szcintigráfia alkalmazható. A CT és az MRl szövődményes esetekben indokolt. Az orális antidiabetikumok többsége nem ellenjavallt epekövességben. Liraglutid kezelés alatt leírtak de novo epekövet. Az inzulinok nem befolyásolják az epekő prevalenciáját és klinikai lefolyását. A statinok hosszú idejű kezeléssel csökkentik az epekő kockázatát, de nem oldják fel a követ. Epeúti kövességben cukorbetegekben is az endoszkópos retrográd cholangio-pancreatographia a választandó terápia kiegészítve az intervencionális endoszkópia módszereivel A laparoszkópos cholecystectomia átvette a nyílt epeműtét helyét cukorbetegekben is, de itt a műtéti konverzió és fertőzések kockázata magasabb. Az intervencionális endoszkópia és a laparoszkópos cholecystectomia szövődményei és mortalitása alacsonyabb elhízott cukorbetegekben, mint normális testtömegűekben: ezt"obesitasparadoxonnak" nevezik, okai még nem ismertek. A háziorvos és a diabetológus feladata az epekövesség korai felismerése, ultrahangos szűrése és követése és legfőképp a műtét megfelelő idejének eldöntése a szövődmények elkerülése miatt. Kulcsszavak: diahetes mellitus, endoszkópos retrográd cholangio-pancreatographia, epekő, laparoszkópos cholecystectomia, statin, ultrahang