Bevezetés: A humán inzulinok és az inzulinanalógok hatékonysága hasonló, de az utóbbiaknak kedvezőbb a farmakokinetikájuk, amivel kevesebb hypoglykaemia és az élettanihoz hasonlóbb inzulinprofil érhető el. Célkitűzés: Annak igazolása, hogy a humán bázis-bolus inzulinkezelésről glargininzulin-alapú bázis-bolus kezelésre váltva jobb glykaemiás kontroll biztosítható. Módszer: A 12 hónapos retrospektív adatgyűjtéssel kiegészített 3 hónapos prospektív, beavatkozással nem járó vizsgálatba olyan betegek kerültek, akiket a beválasztáskor váltottak glargininzulin- - 100 E/ml - alapú bázis-bolus inzulinkezelésre, nem volt megfelelő a vércukorháztartásuk, és a bevonást megelőző 12 hónapból legalább további egy HbA1c-eredménnyel rendelkeztek. Az 1513 bevont beteg közül 1181 betegnek álltak rendelkezésre a hatásossági elemzéshez szükséges adatai. Eredmények: A bevonáskor átlagosan 58,3 éves betegek 48,1%-a volt férfi. Az analóg inzulinra váltást megelőző évben a betegek átlagos HbA1c-szintje lényegében stagnált: a váltás előtt 12 hónappal 8,8 +- 1,4%, a váltáskor 8,8 +- 1,2% volt, a váltás után 3 hónappal viszont szignifikánsan csökkent 7,7 +- 1,0% értékre (p<0,001). A váltás és a 3. hónap között szignifikánsan csökkent az éhomi vércukorszint (10,0 +- 3,2 mmol/l-ről 7,4 +- 1,9 mmol/l-re, p<0,001) és a postprandialis vércukorszint is (11,1 +- 2,8 mmol/l-ről 8,8 +- 1,7 mmol/l-re, p<0,001). Az inzulinok dózisát a váltást megelőzően és azt követően is növelték. Következtetések: A glargininzulin-alapú bázis-bolus kezelés szignifikáns javulást tudott elérni olyan betegek glykaemiás állapotában, akik nem voltak megfelelően beállítva a váltást megelőzően. Kulcsszavak: 2-es típusú cukorbetegség, hosszú hatású inzulinok, glargin inzulin