L. J. Thénard és J. L. Gay-Lussac francia tudósok 1818-ban fedezték fel a hidrogén-peroxidot. Thénard megfigyelte, hogy a növényi és állati szövetek a hidrogén-peroxidot bontják. O. Loew 1900-ban kataláznak (catalase) nevezte azt az anyagot, amelynek tulajdonítható a hidrogén-peroxid bontása oxigénné és vízzé. A korai kutatások a kataláznak diagnosztikai és tumormarkeri (toxohormon) jelentőséget tulajdonítottak. Az acatalasaemiának mint örökletes katalázhiánynak 3 típusa (japán, svájci és magyar) vált ismertté. A katalázzal foglalkozó legújabb közlemények főbb területei az oxigénből képződő szabad gyökök hatásainak vizsgálata, valamint az acatalasaemia és a diabetes kapcsolata. Kulcsszavak: kataláz, hidrogén-peroxid, szabad gyökök, acatalasaemia, meghatározás