Az akutan jelentkező deréktáji fájdalom az egyik leggyakoribb ok, ami miatt a betegek háziorvosukat felkeresik. Egyes becslések szerint a felnőtt populáció 80-100%-ának van vagy volt már deréktáji fájdalma. 45 éves kor alatt a deréktáji fájdalom a leggyakoribb oka a munkából való kimaradásnak, míg 45 éves kor felett a 3. leggyakoribb okként szerepel. A deréktáji fájdalmak egy része magától, spontán oldódik, de gyakran visszatér, illetve funkcionális károsodáshoz is vezethet. Ennélfogva nagyon fontos a korai mobilizáció és annak megelőzése, hogy a fájdalom szubakut vagy krónikus fájdalomba menjen át, hiszen ebben a stádiumban a munkába visszaállás is már igen nehezen megoldható. Ennek megfelelően kiemelten fontos a korai és hatékony gyógyszeres terápia a kimenetel szempontjából. Az elsődleges fájdalomcsillapító terápia akutan jelentkező derékfájás esetén általában egy NSAID és egy izomrelaxáns kombinációja. A tizanidin, egy imidazolin derivátum, centrálisan ható izomrelaxáns, a centrális alfa-2-adrenerg receptorokat stimuláua. Legtöbbször tüneti kezelést biztosít a fokozott izomspazmussal járó musculoskeletalis kórképekben, illetve magasabb dózisban adva a spaszticitás oldásában is szerepe lehet. Hatékonysága önmagában, illetve NSAID-dal kombinálva is bizonyított; sőt fájdalomcsillapító mellé adva, akár az NSAID-szükségletet is csökkentheti. Meglepően kevés új irodalmi adat van a tizanidin akut fájdalomcstliapításban való szerepével kapcsolatban. Ezek közül tekint néhányat át ez a közlemény.