A potenciális gyulladásos fájdalom első jelzői az alarminok, amelyek kórokozók jelenlétét és a saját sejtek sérülését érzékeltetik a természetes védekező rendszer sejtjeivel és a nociceptív neuronokkal. Ezek receptorai belső jeladás révén aktiválják hordozóikat és azok gyulladáskeltő mediátorokat és citokineket bocsátanak ki. Ezek egyúttal fájdalomérzést keltenek a központi idegrendszerben. Ennek kulcspontjai a Nukleáris Faktor kappa-B transzszkripciós faktor által aktivált gyulladáskeltő géntevékenység, a prosztaglandin PGE2, az interleukin-1-béta, tumor nekrózis faktor, az interleukin 6 és interleukin 17 folyamatos szintézise. Ezek a mechanizmusok a fertőzéses ízületi- és csigolyagyulladásban, a kristály-indukált akut ízületi gyulladásban, a vállízület körüli gyulladásban, a felnőtt és gyermekkori ízületi gyulladásban és a spondylarthritisekben nyilvánulnak meg a legfájdalmasabb módon. A kulcspontokra célzott gyógyszeres terápia leghatásosabb fájdalomcsillapító eszközei a nem szteroid gyulladáscsökkentők, a kortikoszteroidok és a citokin-gátló biológiai gyógyszerek.