A HBV- és HCV-fertőzés a súlyos májkárosodás és szövődményeinek kialakulásáig általában tünetmenetes. A tünetmenets egyének szűrésével és korai kezelésével megelőzhetők a komplikációk. A HBV- és/vagy HCV-fertőzés (HBsAg, anti-HCV ellenanyag) prevalenciáját, és egy erre a célra kifejlesztett 17 pontos kérdőív (HRAQ) alkalmazhatóságát vizsgálták 1388 járó, illetve fekvőbeteg és 192 egészségügyi (eü.) dolgozó önkéntes szűrőprogramjában. Szerológiai pozitivitás esetén PCR-vizsgálat történt az aktuális viraemia kimutatására. A HBsAg-pozitivitás előfordulása a kérdőív alapján nagy versus kis kockázatúak esetében 6/900 (0,67%) versus 2/680 (0,29%), míg az anti-HCV-pozitivitásé ebben a sorrendben 15/900 (1,66%) versus 7/680 (1,03%) volt; együttesen 30/1580 (1,9%). A 192 eü. dolgozó közül négyen bizonyultak anti-HCV-pozitívnak (2,08%) - valamennyien a kis kockázati csoportba sorolódtak. A HBsAg-szeropozitivitás 6/8 (75%), az antiHCV-szeropozitivitás 19/22 (86%) esetben járt aktuális viraemiával (HBV-DNS-, illetve HCV-RNS-pozitivitás). Az igazolt 19 HCV-fertőzött közül tizenhárman vagy nem fogadták el az akkor rendelkezésre álló interferonalapú kezelést, vagy az ellenjavallt volt. A bevontak körében a HCV-prevalencia kissé magasabb volt a Magyarországon feltételezettnél. Az alkalmazott kockázatbecslő kérdőív hatékonysága növelhető lehet, amennyiben az egészségügyi foglalkozás önmagában nagy kockázatnak minősül. Kulcsszavak: hepatitis B-vírus, hepatitis C-vírus, májrák, májzsugor, vírushepatitis