Az elmúlt 25 évben a lipidcsökkentő kezelést világszerte a sztatindominancia jellemezte. Eszerint az elsőként alkalmazandó szerek a sztatinok, a terápia elsődleges célja az LDL-koleszterin minél erélyesebb, legalább 50%-os csökkentése, ami a szív-érrendszeri szövődmények kockázatának 25-40%-os csökkenésével jár. Az LDL-koleszterin hatékony csökkentése ellenére - akár pusztán sztatinnal, akár sztatin plusz ezetimibbel történt a kezelés - a maradék szív-érrendszeri kockázat még mindig jelentős mértékű. Emiatt új, hatékonyabb lipidcsökkentő szerek alkalmazására lenne szükség. A PCSK-9 (proproteinkonvertáz szubtilizin kexin9) elleni monoklonális antitestek az LDL-koleszterin szintjének akár 60%-os csökkentésére is képesek, de ez a kezelés rendkívül költséges. Az MTTP- (mikroszomális triglicerid transzfer protein) gátló lomitapid és az ApoB100-ellenes antiszenz oligonukleotid mipomersen szintén igen hatékony szerek, de mellékhatásukként a triglicerid felhalmozódik a májban, és nő a zsírmáj kialakulásának veszélye. Az ANGPTL (angiopoetinszerű fehérje) vegyületek egy része gátolja a lipoproteinlipázt. E vegyületek aktivitásának gátlása - akár monoklonális antitesttel, akár antiszenz oligonukleotiddal - a trigliceridszintet jelentősen, mintegy 80%-kal, az LDL-koleszterint 30%-kal csökkentette. Ezenkívül, e szerek jelentősen csökkentik az inzulinrezisztenciát és a máj trigliceridtartalmát. Ideális szernek tűnnek a metabolikus szindróma kezelésére. Használhatók kombinációban is, sztatinokkal vagy PCSK-9-gátló szerekkel. Klinikai előnyeiket és alkalmazhatóságukat azonban még sikeres II. és III. fázisú vizsgálatokban bizonyítani kell. Kulcsszavak: lipidcsökkentő kezelés, sztatinok, PCSK9-gátlók, angiopoetinszerű fehérjék, szív-érrendszeri szövődmények