Célkitűzés: A veseparenchyma-veszteség hatásának meghatározása a vesefunkcióra elkülönítve a reperfúzió károsodástól (I-R) meleg iszkémiában végzett parciális nephrectomia során. Betegek és módszer: Tanulmányukba harmincöt, <=4 cm vesedaganat miatt meleg iszkémiában végzett transzperitoneális laparoszkópos parciális nephrectomián átesett, ellenoldali ép vesével rendelkező beteg került prospektíven beválasztásra. Meghatároztuk az egyes vesék funkcióját 99mTcDimercaptosuccinic acid (99TmTc-DMSA) veseszcintigráfiával a műtét előtt, posztoperatíve és a nyomonkövetés során meghatározott időpontokban egy évig (Total differential renal function - T -DRF). Összehasonlítottuk a daganatos vese nem daganatos pólusának és az ellenoldali vese azonos lokalizációjú területének funkcióját ROI (region of interest) technikával (partial DRF P-DRF). Az operált és nem operált vesék nem daganatos területeinek funkciójában észlelt csökkenés (P-DRF) a reperfúzió (I-R) hatásának volt betudható. A P-DRF és a T-M-csökkenés különbsége parenchymaveszteségnek tulajdonítható, amelyet a parenchyma-reszekció és varrat okozott. Ezen kívül vizsgáltuk a Se kreatinin értékek, a glomeruláris filtrációs ráta (eGFR) változását, a meleg iszkémiás időt (WIT) és az eltávolított veseszövet súlyát. Eredmények: Az átlagos meleg iszkémiás idő 22 perc, az eltávolított veseszövet súlya 18 g volt. A posztoperatív eGFRértéke átlagosan 87 ml/perc volt a kiindulási átlagos 97 ml/perchez képest (p-value = 0,0757). A posztoperatív T-DRF és P-DRF csökkenés átlaga 7%, illetve 3% volt. Megbeszélés: A laparoszkópos parciális nephrectomiát követően észlelt vesefunkció-csökkenés oka elsődlegesen a veseparenchyma-veszteség és varrat, az I-R szerepe lényegesen kisebb. Kulcsszavak: laparoszkópia, veseparenchyma-veszteség, vesefunkció, meleg iszkémia, veseszcintigrafia, reperfúzió