Ambulanciáinkra az utóbbi években egyre több olyan hypertoniás panaszos beteg érkezett, akik béta-receptor-blokkoló monoterápiát kaptak. Ennek hatékonyságát vizsgáltuk 24 órás vérnyomás-monitorozással (ABPM). Vizsgálatunkban 104 fő (70 nő, 34 férfi, átlagéletkoruk 46 + 15 év) szövődménymentes, elsődleges hypertoniás, panaszos (otthoni kóros vérnyomás és/vagy palpitáció, tachycardia, fejfájás, szédülés, izzadás) beteg szerepel. Ekvivalens dózisban, legalább két hónapja metoprolol, bisoprolol, nebivolol, carvedilol monoterápia mellett végeztük el a rendelői vérnyomásmérést és az ABPM-vizsgálatot. A rendelői vérnyomásátlagok, az ABPM 24 órás vérnyomásátlagok (nappali és éjszakai bontásban is) alapján a vizsgált béta-receptor-blokkolók egyikénél sem alakultak ki az irányelvek szerinti normális vérnyomásértékek, illetve a hypertoniás időindexek (PTEI), a hiperbáriás impakt (HBI) és a diurnális index (Dl) értékei. A legkevésbé hatékony vérnyomáscsökkentő a bisoprolol volt, utána a carvedilol. Leghatékonyabbnak a nebivolol bizonyult, közvetlenül utána a metoprolol. Adataink alátámasztják a Nemzetközi, az Amerikai (ISH, ASH, JNC) és az Angol Hypertonia Társaság (NICE) ajánlását, miszerint szövődménymentes hypertonia kezelésére a béta-receptor-blokkoló első választandó szerként nem ajánlható, nem eléggé hatékony, különösen monoterápiában. A leghatékonyabb nebivolol hatását a kardioszelektivitáson kívül értágító hatása, míg a metoprololét kardioszelektivitása magyarázhatja. A carvedilol kisebb hatását - értágító hatása ellenére - a kardioszelektivitás hiánya okozhatja. Kulcsszavak: hypertonia, béta-receptor-blokkolók, ABPM