Az ízérzékelés hátterében bonyolult pszichológiai mechanizmusok állnak. Az öröklött ízpreferenciákon és ízaverziókon túl, a személyes tapasztalat és a szociális tanulás is fontos. Az ízekkel és ételösszetevőkkel társított érzelmek, gondolatok, hiedelmek, valamint az étel kontextuális jellemzői (márka, szín) placebo/ nocebo hatásúak lehetnek. Az elmúlt 40 évben egyre többféle evészavar jelent meg, ezek között az ételfóbiák változatos formáit írták le. Az ételneofóbia olyan új ízekre és ételekre vonatkozó szélsőséges averzió, amelyek ehetők, nem károsak, és melyeket mások fogyasztanak. A tünet a közösség figyelmét felkelti, irracionálisnak és bizarrnak tűnik, élcelődések célpontjává válik, a családban konfliktusokat gerjeszt, egyúttal elfed más típusú nehézségeket. A neofóbiás táplálkozási repertoár szélsőségesen beszűkül. A gyümölcs- és zöldségfogyasztás helyett olyan - magas cukor, szénhidrát, zsír és só összetételű - egészségtelen ételeket fogyaszt, amelyek élvezeti értéke nagy. A helytelen táplálkozás következménye az elhízás, a 2. típusú diabetes. A neofóbia paradox tápláltsági állapothoz vezet: egyszerre jelenik meg a súlynövekedés és az esszenciális tápanyagok hiánya. A tünetek evolúciós-genetikus háttere kifejezett, a 2-12. életévek között a leggyakoribb. A prediszpozíciós (premorbid személyiség és életkor) és a kontextuális (gazdasági, kulturális, családdinamikai és környezetpszichológiai) tényezők szintén fontosak. A neofóbia komplex terápiát igényel. A szisztematikus deszenzitizáció, a családterápia, a csoportterápia, illetve a játékterápia elemei használandók fel. Bizonyos gyakran alkalmazott eszközök, mint az elárasztás, az étel megevésének jutalmazása, vagy a neofóbia büntetése (kinevetés, élcelődés, esetenként orális abúzus, megtömés) kimondottan károsak. Kulcsszavak: ízérzékelés, evészavarok, pszichoterápia