A fejfájás az egyik leggyakoribb neurológiai betegség, és a leggyakoribb tünetek között szerepel, amellyel a betegek orvoshoz fordulnak. A fejfájások önálló és tüneti fejfájás csoportokba oszthatjuk. A krónikus fejfájásban szenvedő betegek nagy részének úgynevezett önálló fejfájása van, leggyakrabban migrén és/vagy tenziós fejfájás. A fejfájások kezelése során rohamkezelést és profilaktikus kezelést alkalmazhatunk. A kezelés elbírálása szempontjából nagyon fontos a fejfájás erősségének megítélése. Amennyiben a fejfájás a mindennapi tevékenységében zavarja/meggátolja a beteget, akkor szükség van rohamkezelésre, amely során általában NSAID-készítményeket lehet alkalmazni, erősebb migrén vagy cluster fejfájás esetén specifikus gyógyszerek a szerotonerg rendszerre ható "triptánok". Az említett fájdalomcsillapítók gyakori használata azonban az úgynevezett fájdalomcsillapító-túlfogyasztáshoz társuló fejfájáshoz vezethet, ezért gyakori fejfájások esetén szükség van profilaktikus kezelésre is. Fontos figyelembe venni, hogy a fejfájások hátterében számos betegség szerepelhet oki tényezőként - ekkor beszélünk tüneti fejfájásokról -, ritkán súlyos betegség is, ezért nagyon fontos a legfontosabb vészjelek ismerete. Ilyen vészjel, ha a fejfájás 50 éves kor felett jelent meg egy korábban nem fejfájós beteg esetében, a beteg arról panaszkodik, hogy meglévő fejfájásának erőssége fokozódik, a beteg élete legerősebb fejfájásáról számol be, a fizikális vizsgálata során neurológiai eltérés, meningealis izgalmi jel észlelhető, vagy a beteg kikérdezése során rosszindulatú alapbetegségről, rövid idő alatti, lényeges testsúlycsökkenésről számol be. A beteg számára is nagyon fontos annak tudatosítása, hogyha a már meglévő fejfájásban lényeges progressziót, a fejfájás erősségének súlyosbodását észleli, keresse fel háziorvosát a fejfájás kivizsgálása, további vizsgálatok megszervezése céljából.