A postpericardiotomiás szindróma (PPS) a nyitott szívműtétek gyakori, sokszor a rehabilitáció alatt felismerésre kerülő szövődménye, amelynek megelőzése és kezelése mind a mai napig vita tárgyát képezi. Vizsgálatunkban az Intézményünkbe érkező 85 (átlagéletkoruk: 64,7+-12,3 év; 51 férfi) szívműtött betegnél alkalmazott megelőzési, illetve kezelési gyakorlat mellett az újonnan megjelenő pitvarfibrilláció gyakoriságát is vizsgáltuk. Eredmények: 27 betegnél (31,8%) jelentkezett PPS. A megelőzésre használt nem szteroid gyulladásgátló (NSAID) terápia nem befolyásolta a PPS kialakulását (37 NSAID-ot nem szedő beteg esetén 32,4%, 48 NSAID-ot szedő beteg esetén 31,2%, NS). A PPS többségében konzervatívan volt kezelhető, mindössze a betegek 2,4%-ában alakult ki súlyos, más osztályra való áthelyezést igénylő PPS. Az újonnan jelentkező pitvarfibrilláció lényegesen gyakoribb volt a PPS-csoportban (22,2% vs. 3,4%, p<0,01). Következtetés: A PPS gyakori, de viszonylag jóindulatú betegség. Megelőzésére csak a colchicinnel rendelkezünk pozitív vizsgálatokkal. Kezelésében NSAID, colchicin, esetleg szteroid használható. A posztoperatív pitvarfibrilláció gyakran társul PPS-hez, jelentkezése fel kell, hogy keltse a klinikus gyanúját a PPS-re, amely sürgős echokardiográfiát tesz szükségessé az első 3 posztoperatív hónapban. Kulcsszavak: postpericardiotomiás szindróma (PPS), megelőzés, kezelés, pitvarfibrilláció