A koszorúér-betegség prognózisát jelentősen befolyásolja a standard kockázati tényezőket csökkentő gyógyszerek megbízható szedése. Számos vizsgálat konzekvens eredménye, hogy a betegek adherenciáját befolyásolja betegségképük, a gyógyszerrel szembeni attitűdjük, a kockázatészlelés, a társas támogatás, valamint az érzelmi distressz. Követéses vizsgálatunkba 7 kardiológiai rehabilitációs osztályról vontunk be 951 beteget, akik koszorúér-esemény után álltak kezelés alatt (férfi: 67%, kor: 61,5 [+-9,5] év). A kórházi tartózkodás során az alábbi tényezőket vizsgáltuk: szubjektív betegségkép, a szorongás és depresszió, észlelt társas támogatás. Az adherencia egészségpszichológiai tényezőinek vizsgálata a Health Action Process Approach modell alapján kidolgozott skálákkal történt. A statint a betegek 16,1%-a hagyta abba 12 hónapon belül, az ASA szedését 6 hónapon belül pedig 7%-uk. A 12 hónapos statin-adherencia szignifikáns prediktora volt a mellékhatások elvárása a kiinduláskor, valamint a szívbetegséget életmódi tényezőkkel magyarázó okok tulajdonítása. A 6 hónapos ASA-adherencia prediktorai voltak a betegség kezelhetőségével kapcsolatos meggyőződés, az infarktus szubjektív kockázatbecslése, negatív előrejelző pedig a depressziós tünetek. Minden gyógyszercsoport esetében a nonadherens betegek alacsonyabbra becsülték infarktuskockázatukat. Eredményeink támpontokat adnak az interaktív kommunikációra építő gyógyszeres adherenciát ösztönző edukációs programokhoz. Kulcsszavak: szekunder prevenció, gyógyszeres adherencia, szubjektív betegségkép, szociális-kognitív tényezők, orvos-beteg kommunikáció