Az antidiabetikumok kardiovaszkuláris szerepe a véletlen besorolásos vizsgálatokban és az újabb ajánlások világában / Bajnok László
Bibliogr.: p. 384-385. - Abstr. hun., eng.
In: Cardiologia Hungarica. - ISSN 0133-5595. - 2017. 47. évf. 5. sz., p. 381-385. : ill.
A tiazolidindion csoportba tartozó pioglitazon pozitív szekunder kardiovaszkuláris prevenciós hatásának körvonalazódása (PROactive Study) után tíz évig kiábrándítóak lettek azon tanulmányok, amelyek a szigorú (ACCORD, ADVANCE, VADT) vagy korai (NAVIGATOR, ORIGIN) glikémiás kontroll, továbbá az inkretin tengelyen ható szerek (SAVOR-TIMI 53, EXAMINE, TECOS, ELIXA), illetve egyéb tiazolidindion (RECORD) hatását vizsgálták. Igazi áttörést jelentett azonban az SGLT2-gátló csoport egyik tagjával, az empagliflozinnal végzett EMPA-REG OUTCOME, amelyben a kardiovaszkuláris halálozás, a szívelégtelenség miatti hospitalizáció és a kemény nephropathiás végpontok robusztus (35-44%-os) mértékben mérséklődtek. Ezt követően kardiovaszkulárisan szignifikánsan előnyösnek bizonyult két GLP-1R-agonista szer, a liraglutid és semaglutid (LEADER és SUSTAIN-6), egyértelműen a pioglitazon (IRIS) és az SGLT2-gátló csoport egy másik tagja, a canagliflozin (CANVAS) is. Amiben a különböző, 2-es típusú diabéteszre vonatkozó ajánlások egységesek, az a metformin elsővonalbeli szerként történő alkalmazása (korszerű evidencia hiánya ellenére is) és az SGLT2-gátlók preferálása már a korai szakban. Kulcsszavak: 2-es típusú diabétesz, SGLT2-gátlók, kardiovaszkuláris prevenció, ajánlások