A "mindenevő" szívizom a szubsztrát-környezettől függően egyaránt képes hasznosítani szénhidrátot vagy zsírzsavakat, de az egységnyi oxigénfelhasználásra jutó energiatermelés nem azonos a különböző tápanyagok elégetése során. A glükózoxidáció során egy O2-molekulára átlagosan 5,2 adenozin-trifoszfát képződés esik, míg zsírsavoxidációval egy O2 csak 4,6 adenozin-trifoszfát termelődését eredményezi. Egyéb mechanizmusok bekapcsolódásán keresztül a glükózoxidáció végül 33%-kal több energiát biztosít a szívizomnak, mint a zsírsavoxidáció. Pozitronemissziós tomográfiás experimentális vizsgálatokkal igazolták, hogy a trimetazidin hemodinamikai hatás nélkül a szívizom anyagcseréjét a zsírsavoxidáció felől az energetikailag hatékonyabb glükózoxidáció felé tereli. Klinikai tanulmányokban a trimetazidin a kardiovaszkuláris megbetegedések kezelésének új fejezetét nyitotta a krónikus iszkémiás szívbetegség kezelésére. Viszonylag nagy betegszámú vizsgálatok adatai állnak rendelkezésre a trimetazidin koszorúér-intervenció alatti citoprotektív hatásáról. A közvetlenül sejtszinten ható kedvező metabolikus hatás kivédheti az intervencióval járó átmeneti iszkémia okozta miokardiális károsodást, és csökkentheti a reperfúziós károsodás mértékét is. Egy újabb tanulmány szerint a trimetazidin a gyógyszerkibocsátó stent beültetését követően a (neo)endothelre gyakorolt kedvező metabolikus hatása folytán csökkentheti a kóros mértékű intimaproliferáció kialakulását. Ha ezek az előzetes eredmények további nagy esetszámú randomizált vizsgálatban is megerősítést nyernek, úgy várhatóan, az ISZB terápiás arzenáljában a stentimplantáció utáni esetekben még nagyobb szerepet kaphat a TMZ. Kulcsszavak: szívizom-metabolizmus, perkután koronária-intervenció, trimetazidin