A statisztikai adatok szerint az egészségben eltöltött évek száma nem növekszik az átlagéletkor kitolódásával arányosan. A tartós gondozási rendszerek az elöregedő társadalmakban egyre terheltebbek, fenntarthatóságuk szempontjából az egyik leglényegesebb kérdés a költséghatékony működés és ehhez kötődően a szolgáltatások összehangolása. Az egészségügyi és szociális ellátórendszer jelenlegi szeparáltsága számos nehézséget indukál. Az online kérdőíves kutatás célja egyfelől az idősellátásban igen fontos részt vállaló háziorvosok idős betegeikkel, azok hozzátartozóival és az idősgondozást végző szociális szakemberekkel való viszonyának felmérése volt, másfelől információgyűjtés az ellátórendszer orvosok által tapasztalt hiányosságairól, az idősellátás javításának lehetőségeiről háziorvosi szemmel. Az eredmények leíró statisztikai és tartalomelemzéssel kerültek kiértékelésre. Az országosan 5060 címre kiküldött kérdőívet összesen 145-en töltötték ki. A kitöltők számos javaslatot fogalmaztak meg az idősellátás javítására a szociális fejlesztés, a családi támogatás, az egészségügyi fejlesztés és a társadalmi összefogás kategóriáiban. A háziorvosok által megnevezett fejlesztendő területek az idősgondozásban szorosan kapcsolódnak egymáshoz: a szociális ellátás reformja támogatná az egészségügyi ellátórendszert, és fordítva. Az egészségügyi és szociális ellátórendszerek hatékonyabb működése a családok terheit csökkentené, ugyanakkor elősegítené a családok gondozási folyamatban való aktívabb részvételét. A tudatos társadalmi, közösségi edukáció pedig olyan hosszú távú befektetés, melynek hatására erősödhet az időskorhoz való pozitív hozzáállás, az idősödés folyamatának értékközpontú szemlélete, ami az idősek sikeres társadalmi integrációjának egyik alapfeltétele. Kulcsszavak: tartós gondozás, idős betegek, háziorvosok, szociális szolgáltatások;