A 2-es típusú diabetesben megnövekedett mortalitás jelentős részéért a betegség következtében kialakult mikro- és makrovaszkuláris szövődmények felelősek. Ezért minden újonnan bevezetett antidiabetikus terápiánál szükséges a kardiovaszkuláris biztonságossági vizsgálatok elvégzése. Az empagliflozinnal nemrégiben lezárult vizsgálat mind az elsődleges, mind a másodlagos kardiovaszkuláris végpontokban az empagliflozin kedvezőbb (szuperior) hatását bizonyította a standard terápiával szemben. A EMPA-REG OUTCOME vizsgálat vesével kapcsolatos kisérszövődményeket feldolgozó alvizsgálatában szignifikáns, 39-55%-os relatív rizikócsökkenést észleltek az empagliflozint szedő csoportokban az albuminuria fokozódása, valamint a vesefunkció romlása tekintetében. Az empagliflozint szedő betegekben az első hónapban GFR-csökkenést észleltek, majd stabilizálódott a betegek vesefunkciója. Az empagliflozin kedvező vesehatásaiban elsősorban a hiperfiltráció mérséklése állhat, de más tényezők szerepe is felmerül. A diabeteses nephropathiában napjainkban már standard kezelésnek számító RAS-gátlók alkalmazása kapcsán hasonló hiperfiltráció-csökkenés és GFR-stabilizálódás figyelhető meg. Az empagliflozin ezen kedvező hatása a RAS-gátló kezelés mellett alakult ki (a betegek 80%-a RAS-gátló terápiában is részesült). Az adatok alapján felmerül, hogy a RAS-rendszer gátlása mellett az SGLT-2-gátló empagliflozin-terápiával további nefroprotekció érhető el 2-es típusú diabetesben. Kulcsszavak: 2-es típusú diabetes, diabeteses neuropathia, empagliflozin, SGLT-2-gátló, EMPA-REG OUTCOME