A bicondylaris tibia plató törések kezelésében az anatómiai formát követő, alacsony profilú, szögstabil lemezek bevezetése nagy előrelépést jelentett. Ezek az implantátumok bizonyos mértékig rugalmasak, és amikor a beteg ezt a "csont-szögstabil rendszert" terheli, az enyhén elasztikusan deformálódik, ahelyett, hogy lazulás következne be a csont-csavar kapcsolódás helyén. Sokáig azt feltételeztük, hogy a lateralisan felhelyezett szögstabil lemezek önállóan alkalmazhatók a 41 AO C2-3, illetve Schatzker V-VI. típusú töréseknél. A CT vizsgálatok alapján azonban tudjuk, hogy a medialis condylus posteromedialis, coronalis síkú törése nagyon gyakori, és ez a hátsó törtdarab distal-posterior irányba dislocálódhat. A medialis femur condylus követi a dislocálódott fragmentumot, ezért ha a fragmentum reponálatlan, a térd varus helyzetbe kerül és a medialis condylus posterior irányban subluxált marad. Ennek rögzítése alapvető fontosságú a stabilitás helyreállítása miatt. A lateralis szögstabil lemezek azonban ezt nem tudják biztosítani. Ezen törések és a darabos, instabil medialis törések kiegészítő rögzítésére egy posteromedialisan felhelyezett antiglide lemezt használunk, ezzel növelve a medialis oldal stabilitását. Eredményeink és az irodalmi adatok alapján javasoljuk a bicondylaris tibia plató törések ellátására a preoperatív CT elvégzését, és a lateralisan felhelyezett szögstabil lemez mellett a posteromedialis antiglide lemez alkalmazását. Ezen módszer megakadályozza a törések másodlagos elmozdulását és nem növeli az infekciós szövődmények számát. Kulcsszavak: Lemezelés; Térdsérülés; Tibia törés;