A görög mitológia Limos nevű éhség istennője rémesen sovány és számkivetett perszóna. Mindössze négy ókori forrás említi: Hésziodosz, Vergilius, Ovidius, illetve Seneca. Vizuális megjelenítése az ókorból nem maradt fenn (ismert ábrázolásai a 17. századból erednek). Limosról kevés tudható: szánalmas, ronda, félelmetes és számkivetett. Az összes testvére negatív mitológiai szereplő: Thanatosz (Halál), Léthé (Feledés), Ponos (Gond), Hüpnos (Álom), Algea (Fájdalom), Phonoi (Gyilkosság), Disnomia (Törvénytelenség), valamint Neikea (Hazugság). Míg az őskori viszonyulás az éhezéshez vágyteljesítő (ld. paleolit Vénuszok kövérségét), addig az ógörögök viszonyulása elfojtásos jellegű. Mivel a korai civilizáció igyekszik az éhséget a tudattalanba fojtani, a tudatos kontroll gyenge felette. A mai napig általános tapasztalat, hogy az evés vezérlése csak részben tudatos tevékenység. A kontrollálhatatlan falásrohamok, valamint a fogyókúrák tömeges sikertelensége azt jelzik, hogy a szándékolt viselkedéssel ellentétes, én-idegen, tudat által fékezhetetlen impulzusok is vezérlik az éhségélményt. Az Éhség képzetköre imaginációval megszemélyesíthető. A tudattalan szférából támadó Limos tudatosítása (megértése) és domesztikálása által tudatos kontroll nyerhető felette.  Kulcsszavak: Limos, Fames, testséma, Proana, e-szekták, éhség