Bevezetés, előzmények. Az osteoporosis kezelésének alapja a megfelelő kalcium és D3 -vitamin bevitel mellett a rendszeres fizikai aktivitás és a speciális antiporotikus terápia alkalmazása. A terápia hatékonysága legnagyobb mértékben a betegek gyógyszerszedési fegyelmétől függ, mely eddigi adataink szerint világszerte a legalacsonyabbak közé tartozik. Számos bizonyíték szól amellett, hogy a csontforgalmi markereknek (BTM) időszakos monitorozása hozzájárulhat a terápiás fegyelem javításához. Célkitűzés. Célunk annak vizsgálata volt, hogy a szoros kontroll alatt lévő (3 havonta visszarendelt és BTM ellenőrzés eredménye alapján monitorozott és kezelt) betegek esetében a követési idő alatt bekövetkezett csont denzitás növekedés statisztikailag szignifikánsan nagyobb-e mint a rutinszerűen évente csontsűrűség vizsgálatra visszarendelt és BTM monitorozásban nem részesült betegeké. Betegek és módszer. Frissen gondozásba vett involutiós osteoporosisban szenvedő betegek közül 111 szoros kontroll elvei szerint kezelt és 113 egy évnél ritkábban visszarendelt (rutin kezelési csoport) beteg adatait elemeztük és a lumbalis gerincszakaszon, illetve a bal femurnyakon mért AP irányú DEXA vizsgálat eredményei szerinti csontsűrűség alakulását hasonlítottuk össze. Statisztikai analízisre SPSS 22 programcsomagot használtunk. Eredmények. A szoros kontroll betegeinek átlagéletkora 71,18 (+-10,37) év volt, 8 férfi és 103 nőbeteg vett részt a vizsgálatban, 76 beteg alendronát, 17 beteg rizedronát, 8 beteg orális, 2 beteg parenterális ibandronát, 8 beteg raloxifen kezeléssel kezdett. A rutin ellátás szerint kezeltek átlagéletkora 74,42 (+-9,28) év volt, a női/férfi arány 102/11 volt, 89 beteg alendronát, 21 beteg rizedronát, 3 beteg zolendronát kezelést kapott. Minden beteg napi 1000-3000 NE D 3 -vitamin és 800-1000 mg kalciumpótlásban részesült. A kiindulási és kontroll L1-4 BMD és femurnyak median értéke a szoros kontroll betegei között 0,842 g/cm 2 és 0,881 g/cm 2 , valamint 0,745 g/cm 2 és 0,749 g/cm 2 ; a rutin kezelési csoportban 0,903 g/cm 2 és 0,915 g/cm 2 , valamint 0,742 g/cm 2 és 0,72 g/cm 2 volt. A femurnyakon mért csontdenzitás növekedése a szoros kontroll alapján kezelt betegekben szignifikánsan nagyobb volt, mint a rutin kezelési csoport betegeiben (p=0,041), a lumbális gerinc esetén viszont szignifikáns különbséget nem észleltünk. Következtetés. Eredményeink arra mutatnak, hogy a szoros kontrollnak, mint terápiás elvnek az osteoporosis kezelésben is lehet létjogosultsága, hiszen az ezen elvek mentén gondozott betegek esetén jelentősebb csontsűrűség javulás érhető el.