A savfüggő kórképek - refluxbetegség, fekélybetegség - valamennyi korosztályban a gyakori betegségek közé tartoznak, amelynek kezelése során a gyomorsav termelésének gyógyszeres gátlása az egyik legfontosabb lehetőség. A savgátlás két leghatékonyabb formája a hisztamin2-receptor-antagonista (H2RA) készítmények, illetve a protonpumpa-gátló (PPI) gyógyszerek alkalmazása, ezeket sokan tartósan is szedik. Emiatt merült föl az elmúlt évtizedben, hogy a tartós savgátló kezelésnek hosszabb távon nemkívánatos mellékhatásai, kockázatai is lehetnek. Elsősorban a protonpumpa-gátló készítmények tartós alkalmazásának esetleges káros mellékhatásairól szóló feltevések, illetve tanulmányok jelentek meg. Jelen összefoglalásban két fontos kardiológiai kórkép, a szívelégtelenség és a miokardiális iszkémia kialakulása vonatkozásában tekintettünk át az irodalmat, összevetve a protonpumpa-gátló és a hisztamin2-receptor-antagonista készítményekre utaló adatokat. Úgy tűnik, hogy az utóbbi csoportba tartozó készítményeknek kedvező hatása lehet az életkorral járó bal kamrai funkciócsökkenés mérséklésében, valamint a miokardiális infarktust követő előnytelen remodelling gátlásában is.