Bevezetés: Munkacsoportunk a Hwang és munkatársai által javasolt klasszifikációt átvéve és módosítva kívánta megvizsgálni egyes epiretinalis membránok (ERM) műtéti prognózisát. Módszerek: Retrospektív esetsorozat tanulmányunkban primer idiopátiás ERM miatt ugyanazon operatőr által végzett 23 G-s pars plana vitrectomia történt, szignifikáns katarakta esetén egyidejű phacoemulsificatióval, membránfestéssel és ILM (internal limiting membrane) eltávolítással. Az eseteket 3 típusba soroltuk az OCT B-scan alapján: a foveán tapadó membránok aszerint, hogy a retina megvastagodása elsősorban a belső (6-csoport) vagy a külső rétegekben (K-csoport) volt észlelhető, a foveát megkímélő membránok a P-csoportba kerültek. Eredmények: A vizsgálatba 49 beteget vontunk be (46-81 év, 22 férfi/27 nő), 21, 16, illetve 12 került a K-, B-, illetve P-csoportba. A preoperatív BCVA 0,37, 0,33, illetve 0,39, a CRT 489 p, 474 p, illetve 280 p volt a K-, B-, illetve P-csoportokban. Szignifikáns különbség nem mutatkozott a BCVA tekintetében. A követési idő (átlagosan 9,8 hó) végén az értékek a következőképp alakultak: 0,66, 0,49, 0,73, illetve 417 p, 374 p, 231 N. BCVA tekintetében szignifikánsan csak a 8- és P-csoport, CRT szerint K- és P- valamint a 8- és P-csoport különbözött. Kombinált műtétet 29 esetben (63%) végeztünk. Következtetések: Az ERM-ek fent ismertetett elkülönítése segítséget jelenthet a műtéti prognózis meghatározásában. A belső retinarétegek érintettségével járó eseteknél valószínűsíthető a legkevésbé kedvező kimenetel. Nagyobb esetszámú tanulmány megerősítheti az eddigi különbségeket, illetve továbbiakat vethet fel.