A magyarországi házi gyermekorvosok, a hazai gyermek-alapellátás fennmaradásáért dolgozók, vagy a gyermekegészségügy iránt kicsit is érdeklődők számára lassan alapvetésnek számít, hogy a magyarországi házi gyermekorvoslás - legalábbis jelenlegi formájában - lassú haláltusáját vívja. Egyetértés van abban is, hogy a gyermek-alapellátás reformjának vagy újraszervezésének sikere a ráfordított rengeteg energia és pénz ellenére sem lehet eredményes, ha a rendszerbe nem lépnek be - nagy számban(!) - azok a 30-40 éves, pályájuk elején járó fiatalok, akikkel a kialakítandó új szerkezetben megoldhatóvá válik a magyarországi gyermekek - térben és időben is - átfogó egészségügyi ellátása. Sajnos a helyzet 2017-ben kiábrándító. A legutolsó ismert adatok alapján a 40 évnél fiatalabban praktizálók aránya Magyarországon az 5%-ot(!) sem éri el az összes házi gyermekorvos között. Ez az írás a generáció-elmélet ismereteit felhasználva próbálja meg újratárgyalni azokat a körülményeket, amelyeket Kádár Ferenc "Miért nem vonzó a pálya?" című, öt éve megjelent cikkében (Hírvivő XVII. évf. 3. szám) már összefoglalt. Ezek azok a gondok, amelyek szerepet játszhatnak abban, hogy a házi gyermekorvoslás nem vonzó a fiatal orvosok számára, és amelyek megváltoztatásáért történő határozott(abb) egyéni és egyesületi kiállás szakmánk megfiatalodásának és jövőjének záloga.