A méhnyakrák kezelésében a műtét szerepe az utóbbi évtizedben megváltozott. Ennek egyik oka, hogy az ezredforduló óta a lokálisan előrehaladott folyamatok gyógyításában a sugár és kemoterápia párhuzamos alkalmazása, a radiokemoterápia (RKT) standard kezeléssé vált, amely mind a lokális tumorkontrollt, mind a túlélést szignifikánsan növelte. A szaporodó bizonyítékok hatására az RKT nemcsak a lokálisan előrehaladott, II/B-111/A-111/B-IV-A stádiumú tumorok, hanem a korai invazív esetek közül az I/B2-es és a II/A2-es stádiumú folyamatok kezelésében is egyre inkább átveszi a műtét helyét a gyógyításban. Az ezredforduló másik nagy áttörése a méhtest- és a méhnyakrákok kezelésében az őrszem nyirokcsomók diagnosztikájának robbanásszerű fejlődése, amely technika egyre inkább kiszorítja a kiterjedt kismedencei és paraaortikus lymphadenectomiákat. Összefoglalónkban kitérünk a méhnyakrák megelőzésében kulcsfontosságú HPV-vakcinálással kapcsolatos evidenciákra, valamint ismertetjük a méhnyakrák sebészi kezelésében az utóbbi évtizedben rohamosan fejlődő minimál invazív sebészi módszereket és az őrszem (sentinel) nyirokcsomó meghatározással (SLNB) kapcsolatos evidenciákat. A lokálisan előrehaladott folyamatok legfontosabb prognosztikai faktorának, a paraaorticus nyirokcsomók (PAO) vizsgálatának sebészi és nem sebészi diagnosztikus módszereit is áttekintjük.