Célkitűzés: A Debreceni Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán 2006 és 2015 között végzett császármetszések Robson klasszifikáció szerinti besorolását követően a vizsgálat célja a császármetszések leggyakoribb típusainak meghatározása, a helyi gyakorlat változásainak elemzése és differenciált összevetése a nemzetközi tapasztalatokkal. Esetek és módszerek: A Debreceni Egyetem Klinikai Központjának kórházi információs adatbázisából a 2006-2015 között végzett császármetszésekre vonatkozóan esetenként hat adatot gyűjtöttek ki. Az adatok meghatározták, hogy a várandós először szülő vagy többedszer szülő volt, többedszer szülő esetén volt-e előzményi császármetszés, a császármetszésre spontán vajúdás vagy indukciót követő vajúdás, illetve vajúdás nélkül került sor, egyes terhesség vagy többes terhesség volt-e, egyes terhesség esetén a magzat fejvégű, medencevégű vagy haránt/ferde-fekvésben helyezkedett el és a császármetszés a 37. terhességi hét betöltése előtt vagy azután történt. Az elektronikusan kigyűjtött adatok helyességét az esetek elektronikus kórlapjának, szükség esetén az írott kórlapi dokumentációjának ellenőrzésével validálták. A validált adatbázis feldolgozásával meghatározták az egyes Robson-kategóriák előfordulását 10 év anyagában és az egyes években. A tíz év anyagában kiemelkedő hányadot mutató Robson-kategóriák előfordulási gyakoriságát 2006-2015 közötti idősoros elemzésben hasonlították össze a császármetszés-frekvencia alakulásával. Eredmények: A császármetszések Robson-klasszifikáció szerinti típusai leggyakrabban a multiparákon méhen végzett előzményi műtétét követő császármetszések (Robson-5), a nulliparákon egy érett, fejvégű magzat esetén, indukciót követően vagy vajúdás nélkül végzett császármetszések (Robson-2), a nulliparákon egy érett, fejvégű magzat világrahozatalakor, spontán vajúdás során végzett császármetszések (Robson-l) és a fejvégű kora magzatok esetén végzett császármetszések (Robson-10) kategóriáiban fordultak elő. E típusok sorrendben az összes császármetszés 22%, 17%, 17% és 17%-át, összesen 73%-át teszik ki. Az egy fejvégű magzatot viselő (Robson-1-2) terminusban császármetszéssel először szülő nők műtétei képezték az összes császármetszés 34%-át. A vizsgált 10 év alatt e két típus abszolút száma jelentősen nem változott, de a Robson-1 esetében kismértékű növekedés, a Robson-2 kategória esetében pedig kismértékű csökkenés volt megfigyelhető. Az egy érett, fejvégű magzat mellett, a méhen végzett előzményi műtétet követően elvégzett császármetszések (Robson-5) gyakoriságának emelkedése szoros párhuzamot mutatott a teljes császármetszés-frekvencia növekedésével. Tízéves távlatban az egy fejvégű kora magzat kiemelésére végzett császármetszéseknek (Robson-10) a növekvő arányú összes császármetszések közötti részaránya nem változott. Következtetés: Az előzményi császármetszés vezető szerepet tölt be a császármetszések gyakoriságának emelkedésében. Az először szülő nőkön terminusban, egy fejvégű magzattal végzett császármetszések gyakorisága magasabb, mint az előzményi császármetszést követő műtéteké, de ezek gyakorisága a császármetszés-frekvencia 10 év alatt megfigyelt növekedéséhez jelentősen nem járult hozzá.