Az értelmi fogyatékos személyeket gyakran fosztják meg a szabad mozgáshoz és a tartózkodási hely szabad megválasztásához való jogától, és helyezik őket tartós bentlakást nyújtó nagy létszámú intézményekbe. Ez az írás egy dunántúli, egy Duna-Tisza közi és egy tiszántúli intézményben, 2015-ben folytatott ombudsmani helyszíni vizsgálat eredményeit összegzi oly módon, hogy az ott élő értelmi fogyatékos személyek és az intézményi személyzet egyéni tapasztalatain keresztül rendszerszintű következtetéseket és észrevételeket fogalmaz meg. Mindezek mellett a tanulmány kritikai megjegyzéseket tesz az ombudsmani jelentéseket érintően is.