A szisztémás lupus erythematosus (SLE) sok szervet érintő autoimmun kórkép, melyre elsősorban nukleáris antigének elleni patogén autoantitestek megjelenése jellemző. Lupusban a saját antigénekkel szembeni tolerancia elvesztését genetikai-, epigenetikai faktorok, környezeti tényezó'k befolyásolják. A patogenezisben mind az innate, mind az adaptív immunrendszer nagyon fontos szerepet tölt be. Az innate immunrendszer sejtes elemei közül kiemelkedő a neutrofil granulocyták és plazmacytoid dendriticus sejtek (pDC) szerepe. A pDC-k által termelt interferon-a-nak központi szerepe van a gyulladásos válasz felerősítésében, kialakításában. Az adaptív immunrendszer részéről az autoreaktív T- és B-sejtek is szintén kiemelkedő jelentőséggel bírnak. A B-lymphocytákból differenciálódó plazma sejtek által termelt autoantitestek különböző mechanizmussal okozhatnak sejt, szövet és szervkárosodást. A szerző jelen munkában három területet érint, az innate és adaptív immunrendszer újabban felismert, az SLE patogenezisében résztvevő fontosabb elemeit, valamint az autoantitestek által okozott szövetkárosodás lehetséges mechanizmusait.