A COPD exacerbáció korai felismerése jelentős fontosságú a betegség progressziójának lassításában. Az aszimmetrikus és szimmetrikus dimetilargininek (SDMA és ADMA) az endothelialis disz funkció markerei, a hypoxiás inzultus pedig fokozott arginin metilációt indukál. Célunk a szérum L-arginin, SDMA és ADMA szintek összehasonlítása stabil (S) és akut exacerbációban (AE) szenvedő COPD betegeknél. Prospektív tanulmányunkba összesen 44 COPD-vel diagnosztizált beteget vontunk be 2010-ben. Egy részük (COPD-AE, n=12) exacerbáciö miatt hospitalizált volt. A COPD-S (n=32) csoport tagjait a járóbeteg rendelésen észleltük. Vénás vért vettünk a biomarkerek (L-arginin, ADMA, SDMA és hsCRP) elemzéséhez. Eredményeinket normál kontrollokkal (NC, n=30) hasonlítottuk össze. Emellett kapilláris vérgáz analízis történt a hypoxia súlyosságának meghatározására. Összehasonlítottuk a mintavételt megelőző egy év és az azt követő öt év súlyos exacerbációinak számát. A COPD-AE csoport szignifikánsan hypoxiásabb volt (p=0,01) a stabil betegekéhez képest és szignifikánsan magasabb SDMA és ADMA értékeket találtunk (p=0,004 és p<0,001). Sem a prekurzor molekula L-arginin, sem a hsCRP nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport között. Az ADMA (AUC:0,81, p=0,001), és különösen az SDMA (AUC: 0,91, p<0,001) nagy érzékenységgel és specificitással különítette el az akut exacerbációt a stabil COPD-től. A COPD-AE verifikálására SDMA >=0,57 cut-o f f értéket találtunk (OR:1,632, p=0,001). A betegcsoportokban, a NC-hoz képest minden markor szignifikánsan magasabb volt. A stabil betegekben mért alacsonyabb L-arginin szint magasabb exacerbációs gyakorisággal mutatott összefüggést. COPD-ben emelkedett L-arginin, SDMA és ADMA szérum szinteket találtunk. Míg az exacerbációban az SDMA és ADMA szintek sokkal magasabbak, valószínűleg a súlyosabb hipoxiás inzultus miatt, az alacsonyabb L-arginin szérum koncentráció magasabb exacerbációs ráta rizikójával jár.