Napjaink idősödő társadalmaiban a szívelégtelenség egyre több embert érint, a szív- és érrendszeri betegségek a fejlett országokban továbbra is vezető halálokként szerepelnek. Esetünkben egy 43 éves férfi beteget későn felismert szubakut miokardiális infarktus kapcsán kialakult széles QRS-tachycardia majd kamrafibrillációt követő keringésstabilizálás után helyeztek Intézetünkbe. Az akutan elvégzett koronarográfia kapcsán perkután intervenciót végeztünk. A sikeres beavatkozás ellenére az ismételten jelentkező, terápia refrakter ritmuszavarok és párhuzamosan az iszkémiás dilatatív cardiomyopathia talaján jelentkező kardiogén sokk miatt a beteg keringését csak mechanikus keringéstámogató eszköz segítségével tudtuk stabilizálni. Tekintettel az anamnézisre és a beteg életkorára hosszútávon az alapbetegség megoldásaként szívátültetés jött szóba, ezért a betegbe a rövid távú keringéstámogató eszköz helyett egy hosszú távon alkalmazható, a bal kamrát támogató eszközt (Heartmate 3) ültettünk be, "bridge to transplant" stratégia gyanánt. A beteg jelenleg is jól van, kardiológiai rehabilitációja zajlik. A fenti eset jó példa arra, hogy akut esetben is (INTERMACS 2 stádium), a bal kamrát érintő szubakut infarktusban az eszköz biztonsággal beültethető, így sikeresen felkészíthető a szükséges szívátültetésre.