A felső légúti gyulladásos és fertőzéses betegségek, illetve az allergiás rhinitis az emberiség leggyakoribb betegségei közé tartoznak. Az ezekhez a kórállapotokhoz kapcsolható tünetek és panaszok az életminőséget és a munkaképességet kedvezőtlenül befolyásolják. Kezelésük, az egyre részletesebben kidolgozott terápiás protokollokat alkalmazva is, jelentős egészséggazdasági terhet jelent a betegek és a társadalom számára egyaránt. Ugyanakkor a kezelések sikeressége még mindig nem éri el a kívánt szintet a gyakran számottevő mellékhatások mellett. Ezek a tényezők tartják a felszínen azt az igényt, hogy újabb és újabb, hatásos és biztonságos terápiás eszközöket keressünk és alkalmazzunk. A felső légutak, az orrjáratok és az orrmelléküregek betegségeiben kiemelten fontos szerepet játszik a légutakat belülről borító nyálkahártya. A nyálkahártya működésének károsodása, elsősorban a nyák termelésének és transzportjának, azaz a mucociliaris clearence-nek a zavara többnyire kellemetlen, de akár veszélyes következményekkel is járhat. Az életet veszélyeztető, súlyos kórformáktól (pl. mucoviscidosis) a banális, enyhe lefolyású hurutos betegségeken keresztül az allergiás nátháig, csaknem minden felső légúti kórképben jelentőséggel bír. A leggyakrabban jelentkező tünetek, mint az orrdugulás, a fokozott orrváladékozás, orrviszketés és tüsszögés egyaránt kísérhetnek fertőzéses eredetű orrnyálkahártya-gyulladást, vagy allergiás eredetű rhinitist. A sikeres terápia egyik fontos célpontja tehát az orrnyálkahártya, amelynek kezelésében is előtérbe került a homeosztázis biztosítása.