A lipidcsökkentés elsőnek választandó gyógyszerei a statinok, elsődlegesen az LDL-koleszterinszintre hatnak. Az adásukkal végzett nagy klinikai végpontú vizsgálatok azt igazolták, hogy a kardiovaszkuláris kockázatot akár 40%-kal is csökkenteni tudják. Ez azt jelenti, hogy legalább 60%-os marad a valószínűsége kardiovaszkuláris esemény bekövetkeztének. A reziduális lipidrizikó az optimális LDL-koleszterinszint csökkentés után megmaradó kockázatot jelenti, ami a triglicerid és HDL-koleszterinszintek optimalizálásával javítható. A jelen közlemény azt elemzi, hogy a jelenleg érvényes európai és magyar konszenzus irányelvekben hol van az LDL-koleszterincsökkentésen túli lipidcsökkentés helye. Mivel a statinok adása megkerülhetetlen, a további lipidcsökkentés csak a velük együtt adható szerek kombinálásáról szólhat. A reziduális kockázat javítására, azaz a trigliceridszint csökkentésére és/vagy a HDL-koleszterinszint emelésére a fibrátok megfelelő szerek. Ebből a hatástani csoportból a fenofibrát az, amelyik jól kombinálható bármely statinnal. A közleményben gyakorlati állásfoglalás történik arra, hogy mikor adjunk statin mellé fenofibrátot a kardiovaszkuláris kockázat csökkentésére és mikor a magas trigliceridszint esetén a pancreatitis veszélye miatt. Egyedi kedvező hatása van a fenofibrátnak diabéteszes betegekben a mikrovaszkuláris végpontokra (retinopathia, mikroalbuminúria, végtag-amputáció).