A kanyaró a morbilli vírus által okozott nagyon fertőző betegség (megközelítőleg 95%-ban), elsősorban gyermekkori előfordulású, de védettség nélkül bármely életkorban elkapható. A kanyaró jellegzetes fő tünete a magas láz - amely a 9-10 napos lappangási idő után a betegség kezdetétől jelen van - és a kiütések, amelyek a betegség kezdete utáni napokban jelennek meg. A kanyarónak az általános tüneteken kívül, a vírusos betegségek nagy részéhez hasonlóan, szemészeti tünetei is vannak. Bár az általában "vörös szem" tünetként mutatkozó kötőhártya-gyulladás nem jellegzetes a betegség kórokozójára, de a betegség általános tüneteivel összevetve már a korai stádiumban is felveti a kanyaró megbetegedés lehetőségét. Kanyarónál szemészeti tünetként általában csak a kötőhártya-gyulladást diagnosztizálják, szemészeti vizsgálóeszközök nélkül az esetek majdnem felében, különböző súlyossági fokban. Nyilvánvalóan szemészeti szakvizsgálattal az esetek nagy részében diagnosztizálható a kötőhártya-gyulladás enyhébb megjelenési formákban is. Az alaposabb szemészeti vizsgálatok eredményeként bebizonyosodott, hogy a kanyaró ritkán oki tényezőként más szemészeti betegség kialakulásában is szerepet játszhat. A vírusos kötőhártya-gyulladás szaruhártya-gyulladássá is átalakulhat, amely felülfertőződéssel bakteriális gyulladássá válhat. A gyermekkorban kialakuló fertőződés oka lehet a szem hátsó szegmentjében kialakuló gyulladásoknak. A kanyaró elleni küzdelem Magyarországon igen eredményes a védőoltások bevezetésével, a betegségre való veszélyeztetettségnél is a védőoltás hiánya az elsődleges. A betegség diagnosztikájában, tüneti kezelésében, az esetleges tömeges fertőzések kialakulásának megfékezésében a kezelőorvosnak (háziorvosnak) kulcsszerepe van. A fertőzött beteg helyes ellátását Magyarországon módszertani levél, szakmai tájékoztató és jogszabályok biztosítják.