A vizsgálat célja való élet körülmények között felmérni a pulmonológiai szakrendeléseken megjelenő krónikus obstruktív tüdőbetegségben (COPD) szenvedő betegek demográfiai és anamnesztikus jellemzőit, dohányzási szokásait, légzésfunkciós paramétereit, életminőségét, a társbetegségek típusát és gyakoriságát, illetve ezek változását "optimalizált kezelés" mellett, valamint meghatározni az ezen csoportból kiemelt asztma-COPD overlap szindróma (ACOS) arányát és ennek jellemzőit. A 19 hónap időtartamú prospektív való élet vizsgálat során a betegek beválasztása és a hat tervezett vizit 2012. 05. 21. - 2014. 07. 02. között zajlott. A szakorvosok a betegek állapotához igazítva szabadon változtathatták az alkalmazott terápiát. A betegek mindvégig részletes tájékoztatást kaptak a betegségük aktuális állapotáról, kezelésükről, továbbá a vizitek alkalmával rendszeresen oktatásban részesültek az inhalációs gyógyszerük helyes használatáról. Összesen 367 (321 COPD, 46 ACOS) beteg került bevonásra a vizsgálatba, a GOLD (A-D) valamenynyi stádiumából. Az átlagéletkor 61,7 év, post-bronchodilatator FEV1 a beválasztáskor 63,7% (1,72 liter), a FEV1/FVC arány 0,65 volt. Az ACOS-os csoportban az átlagéletkor 58 év, a FEV1 62% (1,67 liter) volt. Társbetegségként leggyakrabban cardiovascularis (62,9%), illetve metabolikus megbetegedések (14,3%) fordultak elő. Ez utóbbi esetben szignifikáns különbség mutatkozott a COPD (14,3%), illetve az ACOS csoport (28,2%) között (p=0,029). A nyugalomban és terhelésre jelentkező nehézlégzés, mint vezető tünet, szignifikáns csökkenést mutatott már a vizsgálatba történő bevonást követő első hónapban. Ez pozitív hatást gyakorolt a megfigyeltek életminőségére, úgy a betegek, mint az orvosok véleménye alapján. Igazolódott, hogy való élet vizsgálatban is a betegek szoros utánkövetése, a terápia optimalizálása, valamint a betegedukáció eredményeként javul a betegcompliance, az életminőség, illetve hosszú ideig megtartott marad a post-bronchodilatator FEV1. Mindemellett az eredmények felhívják a figyelmet arra, hogy az asztma-COPD overlap szindrómával rendelkező betegek kezelése elégtelen. Többségük kezeléséből hiányzik az ICS.