Célkitűzés: Az északkelet-magyarországi ikerrégió méhen belüli elhalásainak demográfiai elemzése és összehasonlítása az országos és nemzetközi adatokkal. Esetekés módszerek: A szerzők a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatbázisából a 1996-2014 közötti esetekre vonatkozóan gyűjtötték ki az északkelet-magyarországi hat megye (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg) késői magzati haláleseteinek évenkénti számát, az egyes esetek terhességi korát, az anya iskolai végzettségét és életkorát. A 2010 és 2014 között emelkedő esetszámok hátterének pontosabb elemzése érdekében adatgyűjtést kezdeményeztek a hat megye vezető védőnőinek megkeresésével. Eredmények: A Központi Statisztikai Hivatal 20 évet felölelő adatai szerint a méhen belüli elhalások többsége a 24. és 36. terhességi hét között következett be és jelentős részük tinédzser terhességet, illetve iskolázatlan várandóst érintett. Az elhalások 35%-a az észak-keleti régióban történt, s ezen belül Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyék vannak a leghátrányosabb helyzetben. A méhen belüli elhalások okainak és körülményeinek vizsgálatát 722 északkelet-magyarországi eset elemzésével végezték el. Az azonosított okok között csökkenő gyakorisági sorrendben lepényleválás (26%), köldökzsinór-komplikáció (17%), lepényi elégtelenség (14%), magzati fejlődési rendellenesség (4%) és méhen belüli fertőzés (2%) fordult elő legtöbbször. A magzatok 16,5%-a 1000 g alatti és 22,4%-uk volt érett súlyú. A 722 esetből 139-ben (19%) legalább az ötödik az a terhesség, amelyben a méhen belüli elhalás bekövetkezett és 84-ben (12%) négynél többedszer szülő nőről volt szó. Kétszázhuszonegy esetben (31%) várandósság alatti betegség, 156 (22%) esetben pedig a terhelő egészségügyi előzmény fokozott gondozást indokolt volna. Ennek ellenére 51 (7%) olyan eset fordult elő, amelyikben a várandós nem jelent meg a várandósgondozáson, de a védőnő látogatta. További 9(1%) esetben a védőnői látogatás sem volt lehetséges. Az esetek 43%-ában az orvossal, 44%-ban pedig a védőnővel való együttműködés hiánya volt kimutatható. A várandósok 22%-a 8 általános iskolát végzett, 7%-uk pedig 8 általános iskolai végzettséggel sem rendelkezett. A munkanélküliek aránya 29% volt. A várandósok 20%-a (147 eset) rendszeres szociális ellátásban részesült, 207 esetben (29%) fordult elő munkanélküli a családban. A várandósok 37%-a (118 eset) komfort nélküli lakásban élt, 30%-uk egy- vagy kétszobás lakásban. Az esetek 15%-ában 5 főnél többen laktak egy lakásban. A nem megfelelő vagy alhanyagolt lakóhelyi higiénés viszonyok előfordulási gyakorisága 30% volt. A 722-ben az anya, 181-ben a férj/élettárs, 136 esetben pedig a környezetben élők valamelyike dohányzott.