Csontleletek tanúsága szerint már időszámításunk előtt ismertek voltak a D-vitamin-hiány tünetei. A betegség pontos leírására a 17. században került sor, amikor Anglia déli területein gyakorlatilag endémiássá vált - innen az "angolkór" elnevezés. A 20. század elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekek csontképződési zavara D-vitamin-hiányra vezethető vissza. Mellanby 1920-ban csukamájolaj adásával kezelte a rachitist. Winthaus ultraibolya sugárzás segítségével ergoszterinből állított elő D-vitamint, majd csukamájolajból is izolálta. Mindennek köszönhetően a járványszerű D-vitamin-hiány a fejlett ipari országokban lényegében megszűnt. Napjainkban már azt is tudjuk, hogy a D-vitamin nemcsak a csont-anyagcseréhez nélkülözhetetlen, hanem szerteágazó szereppel bír az egész szervezet működésében.