Háttér: A vaszkuláris vagy traumás agysérülés utáni rehabilitáció esetén kiemelt jelentőségű funkcionális károsodás a járás képességének elvesztése vagy csökkenése, amely jelentősen meghatározza a betegek további életvitelét és a munka világába való visszatérésének lehetőségét. Az agysérülést követő rehabilitáció egyik fontos eleme az egyensúlyozó- és járóképesség javítása, helyreállítása. Cél: A vertikális függesztő segítségével kialakított elasztikus térben végzett törzsstabilizáló, poszturális kontroll, egyensúly- és koordinációfejlesztő gyakorlatok főbb elemeinek bemutatása, valamint hatékonyságuk felmérése tesztek segítségével hemiparetikus és ataxiás páciensek esetében. Anyag és módszer: Követéses vizsgálat 12 személy (6 fő hemiparetikus, 6 fő ataxiás) bevonásával, amelyben a betegek heti 5 alkalommal, vertikális függesztővel elasztikus térben végzett 30 perces fejlesztésben részesültek átlagosan 6 héten keresztül. A kutatás időtartama alatt az eddig használt mozgásterápiás módszerek és egyéb terápiák alkalmazása változatlan maradt. A mozgásállapotban bekövetkező változások dokumentálására használt tesztek: Funcional Independence Measure (FIM), Barthel Index, járásvizsgálat (Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet, Agysérültek Rehabilitációs Osztálya), Fugl-Mayer Balance (F-M Balance), Scale for the Assesment and Rating of Ataxia (SARA). Eredmények: A két önellátást mérő skála esetében a Barthel Indexnél a hemiparetikus csoportban 2,3-szorosára, az ataxiásoknál 3,8-szeresére emelkedett a távozási érték az érkezésihez képest, a FIM funkcionális skála értékeiben pedig az előbbi csoportnál á növekedés 1,5-szeres, az utóbbinál 1,9-szeres volt. A járás-vizsgálati próbában a hemiparetikus csoportban megháromszorozódott a távozási pontszám, a másiknál közel ötszörösére nőtt. Az egyensúlyt vizsgáló skáláknál az F-M Balance 1,9-szeres javulást, a SARA 0,6-szoros csökkenést mutatott. Limitációk: Alacsony esetszám miatt kontrollcsoportos vizsgálatra nem volt lehetőségünk, ezért követéses vizsgálatot végeztünk 12 fő bevonásával. Következtetés: Az elasztikus térben végzett munka az állásstabilitás és járásfejlesztés területén mindkét csoport számára hasznos volt, de az ataxiás páciensek jobban fejlődtek. A rugók és gumikötelek nyújtotta stabilitás jelentősen hozzájárul a test pontosabb térbeli megérzéséhez. A vertikális függesztő által kialakított elasztikus térben a szenzomotoros rendszert folyamatos impulzusok stimulálják, melyek új neuromuszkuláris kapcsolatok kialakításával jelentősen segíthetik az egyensúly, a poszturális kontroll és a járáskép fejlődését.