Bevezetés: A cukorbetegség diabéteszes cardiomyopathia kialakulásához vezet, amely károsodott nitrogén-monoxid (NO) - szolubilis guanilát-cikláz (sGC) - ciklikus guanozin-monofoszfát (cGMP) jelátvitellel társul. A megnövelt intracelluláris cGMP-szint kardioprotektív hatását több szívbetegségben is leírták. Jelen kísérletünkben az sGC farmakológiai aktivációjának hatását vizsgáltuk diabéteszes cardiomyopathiában. Módszerek: Patkányainkban 1-es típusú diabetes mellitust (DM) streptozotocinnal indukáltunk. Ezt követően az állatok per os sGC-aktivátor cinaciguatot (10 mg/testtömeg kg/nap) vagy placebót kaptak 8 héten át. A kardiális funkció megítélésére bal kamrai (BK) nyomástérfogat (P-V) analízist végeztünk. Gén- (qRT-PCR) és proteinexpressziós (Western-blot) vizsgálatokat hajtottunk végre BK-i szívizomszövetből. A myocardium strukturális változását, fibrotikus átépülésének jeleit és a DNS-károsodás mértékét szövettani- és immunhisztokémiai vizsgálatokkal tanulmányoztuk. Eredmények: Cukorbetegségben károsodott miokardiális cGMP-jelátvitelt láttunk (emelkedett foszfodiészteráz-5 expresszió, csökkent cGMP-szint és protein-kináz-G aktivitás). Emellett szívizomsejt-hipertrófia, fibrotikus átépülés és DNS-töredezettség volt jelen a BK-ban, ami romlott kontraktilitással és diasztolés diszfunkcióval párosult. A cinaciguat kezelés hatásosnak bizonyult a DM indukálta molekuláris és szövettani eltérések megelőzésében, továbbá szignifikánsan javította a szisztolés és a diasztolés funkciót DM-ben. Következtetések: A cinaciguat megelőzte a diabéteszes szív strukturális és molekuláris változásait, illetve javította annak pumpafunkcióját. Mindezek alapján az sGC farmakológiai aktivációja új terápiás megközelítést képviselhet a diabéteszes cardiomyopathia kezelésében.