Háttér és célkitűzés - Az evési magatartások kulcsszerepet játszanak a súlyfelesleg kialakulásában és fennmaradásában. A vizsgálat célja az evési magatartások prediktorainak és változásának felmérése volt túlsúlyos és elhízott pácienseknél. Módszerek - A prospektív, féléves vizsgálat résztvevői a Szent Imre Kórház Lipidológiai Profilján zajló intézeti súlycsökkentő kezelés páciensei (kiindulás: n=339; 19% férfi; utánkövetés: n=175, 16% férfi). A kezdeti átlagéletkor 50,2 év (SD=13,47), BMI-átlag 38,6 (SD=7,58). Mérőeszközök: önbeszámolóval nyert antropometriai adatok, 21 tételes Háromfaktoros Evési Kérdőív, CES-D Depresszió Skála. Eredmények - A többszörös indikátor és többszörös ok elemzés eredményei szerint az idősebbek jobban korlátozzák a táplálékbevitelüket (b=0,12; p=0,047). A nők hajlamosabbak az érzelmi evésre, mint a férfiak (b=0,21; p<0,001). A magasabb iskolai végzettség előrejelzi a kontrollálatlan és az érzelmi evésre való nagyobb hajlamot (b=0,16; p=0,007; b=0,12; p=0,039). A depresszió pozitív irányú kapcsolatot mutat az érzelmi evéssel (b=0,19; p=0,001), illetve mediálja a nem és az érzelmi evés (b=0,04; p=0,009), valamint a BMI és az érzelmi evés (b=0,03; p=0,015) kapcsolatát. A legalább 5%-os súlycsökkenést elérők körében mindhárom evési magatartás nagyobb mértékben javul, mint az ennél kevesebbet fogyóknál (kognitív korlátozás: t(168)=-4,765; p<0,001, kontrollálatlan evés: t(168)=-2,442; p=0,016, érzelmi evés: Z=-2,011; p=0,044). Következtetések - Eredményeink rávilágítanak a hosszú távú, sikeres testsúlykontrollt elősegítő és akadályozó evési magatartások egyes determinánsaira, illetve az evési magatartások változásának a fogyásban játszott szerepére. Mindez intervenciós pontokat jelöl ki a súlycsökkentő kezelések által elérhető eredmények optimalizálásához.