A lipidek normálértékei inkább csak a tájékozódást szolgálják, a gyakorlatban a kardiovaszkuláris kockázattól függő beavatkozási aterogén lipidküszöbök és célérték az alkalmazandóak. Ha a triglicerid emelkedett, a számolt LDL-koleszterinszint (LDL-C) helyett a koleszterin és HDL-C különbségéből képzett non-HDL-C használata célszerű. Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a plazma ölsz és LDL-koleszterinszint (LDL-C) és az ateroszklerotikus események közötti kapcsolat exponenciális, időskorban is. Az intervenciós vizsgálatokban az LDL-C 1 mmol/l mértékű csökkentése 20-25%-os ateroszklerotikus kockázatmérséklődéssel járt, de a genetikai eredetű (természetes) koleszterinkülönbségek hatása ennél nagyobb. Ez arra utal, hogy a koleszterincsökkentésre nemcsak az "alacsonyabb jobb" igaz, hanem a "korábban kezdett jobb" is. Az alacsony HDL-C és/vagy magas triglicerid is fokozott kockázattal társul, de ezek befolyásolására irányuló törekvések kockázatcsökkentő hatása nem egyöntetűen igazolt.