Bevezetés: A rheumatoid arthritis korai hatékony kezelése elengedhetetlen a hosszú távú klinikai és radiológiai progresszió megfékezésére. A rheumatoid arthritis (RA) krónikus gyulladásos folyamataiban az interleukin-6 (IL-6) központi szerepet játszik. Az IL-6-receptor-gátló tocilizumab hatásosságát számos randomizált fázis III vizsgálat igazolta, ugyanakkor korai rheumatoid arthritisben viszonylag kevesebb hosszú távú hatásossági és biztonságossági adattal rendelkezünk. Egy kettős vak, randomizált, kontrollált, fázis III vizsgálat (FUNCTION) igazolta a tocilizumab hatásosságát és biztonságosságát korai rheumatoid arthritisben. Jelen vizsgálat a FUNCTION vizsgálat kiterjesztése, melynek célja a mono-, ill. kombinációs terápiában alkalmazott tocilizumab hosszú távú biztonságosságának és hatásosságának felmérése volt korai rheumatoid arthritisben hazai betegpopulációban. Módszerek: Nyílt, nem randomizált, egykarú, multicentrikus, fázis III vizsgálat, melyben olyan tocilizumabbal kezelt felnőtt betegek vettek részt, akik sikeresen befejezték a nemzetközi fázis III FUNCTION vizsgálatot, és akiknél a vizsgálók a tocilizumabkezelés folytatása mellett döntöttek. A bevont betegek 4 hetenként 8 mg/kg intravénás tocilizumabkezelésben részesültek, melyet a kezelőorvos megítélése alapján további methotrexat-, ill. glükokortikoidkezeléssel lehetett kiegészíteni. A vizsgálat időtartama szponzori döntés szerint maximum két év (104 hét) vagy a tocilizumabnak a korai RA törzskönyvi indikációba kerüléséig való követés volt. A vizsgálat során rögzítésre kerültek a nemkívánatos események, valamint a betegségaktivitást jellemző paraméterek (TJC, SJC, DAS28, SDAI). Eredmények: Három hazai centrumban összesen 12 beteg (4 férfi, 8 nő, átlagéletkor: 51,25 +- 8,67 év) került bevonásra. A megfigyelés a tocilizumabnak a korai rheumatoid arthritis törzskönyvi indikációba való kerüléséig tartott. Ez alapján 4 beteg esetében a kezelési időszak 104 hét volt, míg 8 beteg esetében ennél valamivel korábban zárult le. A betegek átlagosan 22,08 +- 5,26 ciklus tocilizumabkezelést kaptak; 8 beteg egyidejűleg methotrexatkezelést is kapott. A vizsgálat során 9 beteg esetében összesen 26 nemkívánatos eseményt jelentettek, melyből egy sem minősült súlyos nemkívánatos eseménynek. A vizsgálat korai szakaszában már észlelhető volt mind a DAS28-, mind a SDAI-értékek jelentős csökkenése, mely csökkenés a vizsgálat 56-80. hetében mutatott maximumot. A vizsgálat lezárásának időpontjában is tapasztalható volt jelentős csökkenésük a kiindulási értékekhez képest. Következtetések: A leíró elemzés során a rögzített biztonságosságra vonatkozó adatok alapján a megfigyelt 12 beteg esetében a hosszú távú tocilizumabkezelés jól tolerálható volt, a tartós expozíció a vizsgálati populációban nem vezetett súlyos nemkívánatos eseményekhez.