A glioblastoma a leggyakoribb malignus primer glioma a központi idegrendszerben. Az átlagos túlélés 14 hónap a jelenlegi standard kezelési eljárások mellett (kiterjedt műtéti eltávolítás, sugárterápia és temozolomid kemoterápia). A tumorra nagyfokú szöveti és molekuláris heterogenitás jellemző. Az ennek hátterében álló ok-okozati összefüggések feltárása az elmúlt évtizedben jelentős előrehaladást hozott a glioblastoma jobb megértése és kezelési lehetőségei terén. Ahhoz, hogy még hatékonyabb kezelési eljárások lépjenek életbe, sokkal jobban kell ismerni a glioblastomára jellemző immunológiai sajátságokat, melyek döntő mértékben befolyásolják a tumor kezelésre adott válaszát, valamint a prognózisát. A jelen irodalmi áttekintésben bemutatjuk a glioblastoma kutatás fontosabb molekuláris, szövettani és immunológiai eredményeit. Szótejtünk a tumorra jellemző molekuláris mintázatokról és a terápiás szempontból legfontosabb mutációkról. Ismertetjük a tumor specifikus immun-infiltrációt, ennek mechanizmusát és szerepét a prognózisban, valamint az ebben résztvevő immunsejtek és a glioblastoma kapcsolatát. Szintén ismertetjük a glioblastoma immunrendszert megkerülő képességének eddig feltárt részleteit, amelyekkel a T és B limfocitákat, a makrofágokat, dendritikus sejteket és a természetes ölősejteket is befolyásolva növeli a daganat saját túlélési esélyeit. Végezetül rövid bepillantást adunk azokba a jelenleg is folyamatban lévő terápiás tanulmányokba, amelyek eddigi eredményei ígéretesek. Célunk, hogy a glioblastoma és az immunrendszer kapcsolatáról rendelkezésre álló friss információkat a jelenlegi és a jövőbeni terápiás megközelítések jobb megértése érdekében mutassuk be.