A myelodysplasiás szindróma terápiájában kiemelkedő szerepe van a szupportív kezelésnek, hiszen gyógyulást eredményező új terápiás lehetőség - az allogén hemopoetikus őssejt-transzplantáción kívül - jelenleg nem ismert. A betegek túlélését mind az alapbetegség, mind a kezelések szövődményeként kialakuló infekciók döntő mértékben meghatározzák. Betegek és módszerek: Tanszékünkön 2010. 01. 01. és 2014. 06. 30. között gondozott myelodysplasiás betegek között vizsgáltuk a vezető halálokokat, a hospitalizációt igénylő infekciók előfordulását és az ezek kialakulására hajlamosító jellemzőket. Eredmények: A vizsgált időszak alatt 134 beteg állt gondozás alatt, közülük 39 (29,1%) beteg exitált. A leggyakoribb halálok az alapbetegség progressziója, illetve sepsis volt. A többi betegünk szívelégtelenség következtében, valamint egyéb okok miatt exitált. Ötvenkét esetben (38%) észleltünk hospitalizációt igénylő infekciót, ezeknek a betegeknek szignifikánsan rosszabb volt a túlélésük. Az alacsony abszolút neutrophilgranulocyta-szám, a transzfúziót igénylő anaemia, illetve a thrombocytopenia fokozott rizikót jelentett infekció kialakulására. Következtetések: A myelodysplasiás betegek túlélését az infekciók jelentős mértékben meghatározzák, így fontos a fokozott rizikónak kitett betegek időben való azonosítása, szükség esetén profilaktikus kezelés bevezetése a túlélés további növelése céljából.