Az alapvetően mérgező gázként ismert kén-hidrogén (H2S) az utóbbi évek kutatási eredményeinek következtében a nitrogén-monoxidhoz hasonló, a humán szervezetben természetesen előforduló gáztranszmitternek is tekinthető. A H2S hatásainak hátterében összetett intracelluláris mechanizmusok szerepelnek, amelyek koncentrációfüggő módon jelennek vagy szűnnek meg az összesített hatásban. A jelenleg legfontosabbnak tűnő hatásmechanizmus a fehérjék cisztein oldalláncainak poszttranszlációs reverzibilis módosítása a szulfhidril csoportokon, továbbá a H2S antioxidáns enzimek kifejeződését is serkentheti vagy magas koncentráció esetén a citokróm-c oxidáz gátlása által a klasszikusan ismert citotoxikus hatásai is megjelenhetnek. Komplex hatásai révén a H2S jelentős szereppel bírhat a kardiovaszkuláris rendszerben, ami a jelen ismereteink szerint elsősorban az értónus, a szívfrekvencia és az angiogenezis szabályozását jelentheti. Preklinikai vizsgálatokban a vér H2S-szintjének növelése előnyös hatással bírt a hipertónia, továbbá az iszkémiás/reperfúziós károsodások csökkentésében. Mindezek alapján logikus cél, hogy ez az emberi szervezetre markáns hatásokkal rendelkező molekula a gyógyszeres terápiában felhasználást nyerjen. Ez várhatóan először olyan molekulák útján történhet, amelyek a napjainkban széleskörűen használt gyulladáscsökkentő, antihipertenzív gyógyszermolekulák módosításai H2S-sel vagy annak előanyagaival, így a már kipróbált szerek hatásprofilja kiegészülhet a kénhidrogén-szupplementáció előnyösnek talált tulajdonságaival. Összességében a H2S ígéretes lehetőséget jelenthet mind a szív- és érrendszeri betegségek prevenciójában, mind azok terápiájában.